Van valami szívfájdítóan dekadens Werner Pawlok fotográfiáiban: Havanna emberek nélkül elképzelhetetlen volt eddig. 

.

Olyanok ezek a házak, mintha egy Csipkerózsika mesében az embereket nem elaltatta volna a gonosz varázslónő, hanem teljesen eltűntek volna a varázsige nyomán. Ami utánuk maradt: félbehagyott ételek, bútorok, melyekben még ott a nyoma az emberi testnek, működő rádiók visszhangoznak...Málló falak, jobb napokat látott kristálycsillárok, elhagyott gyerekjátékok és babakocsik. Régi, kopott tárgyak álldogálnak csöndben a kintről beszűrődő verőfényben. Elmúlásában is csodálatosan méltóságteljesek Havanna egykor fényűző palotái ezeken a képeken. Hallom a csöndet, a képek nyomán, érzem a hűvös fuvallatot a tenger felől és a salétromos falak szagát. Mintha távolról egy rumba szólna a lépcsőházban... 

Képek forrása: lumas, Living Corriere