Néha magamat is meglepem, milyen sokféleség jellemzi az ízlésvilágomat és ebben a sokféleségben egymástól egészen távoli stílusok is jól megférnek. Erre hoztam két példát: tengerparti ház ugyan mindkettő, de nem is lehetnének messzebb egymástól, ami a külcsínt illeti.
A minden ízében klasszikus
Az Egyesült Államok északnyugati csücskében, Pouget Sound partjain 1870 óta kémleli a Csendes-óceánt ez az öreg ház. Berendezése hagyományos amerikai ízlés szerinti vidéki-tengerparti hangulatú és harsogóan vidám, életteli enteriőrök sorakoznak benne. Bútorzata jellemzően természetes anyagokból, különösen sok rattanból készült darabból áll, hagyományos vidéki stílusban, rengeteg sokféle színű és mintázatú textillel, tapétával, dekorációként pedig képek, lámpák, virágok hadával. Mindig is imádtam ezeket a házakat, szeretem érezni a múlt jelenlétét, amely a régi tárgyakból árad. Egy otthon mindig változik, de egy ilyen házban biztos mindig van mit rendezgetni, tenni-venni, gondoskodni lehet róla, apránként megújítani az egyik-másik kis sarokban kialakított kompozíciót. Olyan érzése van az embernek, mintha a hosszú, kimerítő tengeri utak után megtért utazó a biztonságot, a szeretetteli törődést akarná hangsúlyozni életében, hogy mennyire jó itthon. Ez most elég aktuális, nem?
Fotó: Nelson Hancock Design: Markham Roberts, Forrás: Architectural Digest:
A rejtőzködő minimál
Ez már egy másik óceán, az Indiai, Ausztrália déli partjainál járunk. A házat egy fantasztikus épületeket megálmodó építésziroda a Rob Kennon Architects jegyzi. Az "A kevesebb több" már-már unalomig ismételt igazsága itt nem csak mint elv ölt testet, de számomra konkrétan meg is idézi Mies van der Rohé-t az épület. Persze lehet, hogy csak azért, mert hiányos az építészeti műveltségem. A vasgerendákon álló épület hosszúkásan nyúlik el a tájban, mint valami gyönyörű vadállat, mely méltóságteljesen hűsöl a fák alatt. Kívülről és belülről is a funkcionális igényeknek minimálisan megfelelő formát veszi fel, nincs fölösleges hókuszpókusz, dísz, dekoráció. Nem vesz el többet a tájból optikailag, mint szükséges. A nappali egybenyitható a terasszal, szinte érzem a tenger felől áramló sós levegő illatát. A berendezés kevés és egyszerű, de színvonalas és otthonos. Az egész nappali jó ellenpontja a meleg hatású puha, gömbölyded vonalú kanapé. Természetes anyagok, semleges színek mindenütt, egységes burkolatok végig az egész épületben: egyfajta padló- és falburkolat. A nyitottság és a befogadás gondolata jár át, ahogy a hullámokat kémlelem.
Fotó: Derek Swallwell, Építész: Rob Kennon Architects, Forrás: Est
Ha tetszett a cikk és csatlakozni szeretnél a blog Facebook oldalához, hogy naponta inspirálódj, itt megteheted.
Kommentek